Ki vagyok én?

Leslie útjának második napján eközben...

Wuff, wuff!
- Jajj, Puppy, nem hiszem el, fél óra és otthon vagyunk! Látod, megmondtam, hogy ha annyit iszol, meg kell állni félúton. Na, ne nyöszögj már, mindjárt keresek egy helyet, ahol megállhatok.

Így is lett, és a gazdi kiengedte szegény Puppy-t, hogy könnyítsen magán.

 - Jó lenne ha igyekeznél, még apuhoz is be kell ugorjunk az őrsre!

 Puppy nem sietett, viszont elkezdett veszettül ugatni.

- Mi lehet vele? Megyek, megnézem, lehet felakadt valamiben.
A lány így elindult a csalitosba kutyusa hangjának irányába.

 Hamarosan megtalálta Puppy-t, aki egy eszméletlen férfi mellett ugatott

 -Jézusom! Szegény, jól helybenhagyták! Él még?
Gyorsan megnézte a pulzusát, és megkönnyebbülve sóhajtott, majd szólongatni kezdte a fickót:
- Helló! Térjen magához, kérem! Hall engem? 

A férfi kinyitotta szemét, és ránézett.

-Szia!- köszönt alig hallhatóan.
-Fel tud ülni? 
- Remélem...

 - Basszus, de mocskosul fáj a fejem!
- Ne csodálkozzon, jól  összeakasztotta valakivel a tengelyt. A nevem Angéla.
- Én... Nem emlékszem a nevemre.
- Ha nem bánja, beviszem a közeli kórházba, biztosan agyrázkódása van, ott majd ellátják, Apám rendőr, ő majd segít értesíteni a hozzátartozóit. A személyije magánál van?
Leslie áttúrta a farzsebét, de az üres volt.
- Nincs nálam, semmi!
- Nyugi, az ujjlenyomata alapján apám majd beazonosítja! 

 - Igazán köszönöm, Angéla! 
- Jöjjön, segítek felkelni, és kimegyünk az autómig! Még szerencse, hogy Puppynak itt kellett sürgősen pisilnie, ő találta meg magát.

 Tényleg nagyon lassan, de kiértek a kocsihoz. 

 Leslie iszonyatosan szédült, és a hányinger is kerülgette.

 - Mindjárt nézek valamit az elsősegély dobozban, amit a fejére tehet! Addig üljön be a kocsiba!

 - Ismerős ez a bogár...
- Meghiszem azt! Igen népszerű a korosztályomban, mert olcsó, és szuper kis autó. Na dobja le magát, vizet talál a kesztyűtartóban. 

 Angéla jókora kötszerrel lépet hozzá, és miután Leslie fejére tette, visszaült a volán mögé.

 - Most már minden rendben lesz, majd meglátja! - magában pedig azért imádkozott, nehogy valami belső vérzés miatt itt haljon meg az idegen a kocsijában.

Gilberték Bariba érkeznek...

Gilbert és Raquelle Rózsafalva után egy kis kiruccanást is megejtettek, strandolni indultak. 

 Gil lelkesen kiterítette a pokrócot, míg a neje a vizet kémlelte, de elég felhős volt az idő, így a mártózást most kihagyták

 - Jó lenne legközelebb elhozni ide a gyerekeket - szólalt meg Raquelle kicsit később.

- Igazad van, biztosan nagyon tetszene nekik, na meg az anyjuknak is lenne egy kis ideje. Nem is tudom, hogy bírja egész nap, pláne most, hogy a fiam nincs otthon.
- Látszik, hogy pasi vagy... Mi nők egészen más határokkal bírunk, mint ti.
- Látod, ez igaz. Én nem voltam Leslie mellett, te viszont felneveltél három lányt! Nagyon tisztellek ezért!
- Ha embernek nincs más választása, hidd el, komoly akadályokat képes legyűrni.

 - Remélem, a fiamnak elég lesz az a szabadság, amit kap. Olyan fura érzésem van, mintha nem stimmelne valami.
- Biztos minden rendben, különben is, hamarosan megérkezünk hozzájuk. Elora biztosan megnyugtat majd.

 Raquell-nek nem volt igaza, Elora igencsak idegesen várta őket a vendégház előtt.

- Sziasztok! Remélem, jól utaztatok!
- Szia! Igen, nagyon jól éreztük magunkat, és ha nem baj, majd elvinnék a kicsiket kirándulni...
- Persze, de nézzétek meg a házat. Úgy volt, mi lakunk itt, de mikor kiderült, hogy jön a baba, Les főnöke rendelkezésünkre bocsátotta a nagy házat.

 - Ez igazán kedves tőle. Tényleg, van valami híred róla?
- Nincs! Nagyon aggódom! A telefon folyton a hangpostára irányít, pedig már meg kellett volna érkezzen a találkozóra. 
- Ő... Talán lemerült, és a töltő itthon maradt. 
- Sajna nem, mindent én csomagoltam el neki. 
- Esetleg nincs térerő? Vagy az is lehet, hogy elhagyta a mobilt, tudod, milyenek a férfiak!

 Elora nem igazán nyugodott meg, és Gil sem.

 - Nem hiszem, hogy ne tudna telefonálni, ha akarna.
- Ugyan, te se tudod fejből a számomat!
- Ez igaz... Talán tényleg csak elhagyta a mobilt valahol. 

 - Nos, figyelemelterelésként javaslom, hogy menjünk bevásárolni, fel kell tölteni a hűtőt.
- Igazad van. Na meg ha itt leszünk a következő két hónapban, kicsit be is rendezkedhetnénk.

Gil gondolatai azért mégsem nyugodtak le.

Apa kalandozik...

Minden motorosnak megvan az a pár év, mikor kicsit félreteszi a kétkerekűt, így Leslie is egész jól bírta a közelmúltig, amikor is egy régi barátja unszolására elment az egyik találkozóra. Igaz, emiatt majdnem lekéste az apja esküvőjét, de végül minden rendben lezajlott. Na, meg ott volt az is, hogy most pár évig egészen biztosan a család fogja lekötni minden figyelmét...

 Leslie: - Biztos vagy benne? Nem lesz gond itthon?
Elora: - Persze, hiszen most még hónapok vannak hátra a szülésig, és itt vannak apukádék is, ők  vannak most is a gyerekekkel.
- De a munka miatt vissza kell menned Bariba*... 
- Ha jól emlékszem, Gilék jönnek velünk, hiszen nagyon várják őket Lénáék! 
- Hát, ami azt illeti, én is szeretnék már egy jót beszélgetni Daniellel. 
- Nos, ebben az évben mehetnél akkor egy kicsit hamarabb hozzájuk. Nem biztos, hogy jól fogom tűrni, ha megint berúgsz, mint négy éve!
- Na de édesem, akkor tudtam meg, hogy él az apám, szóval elnézhetnéd nekem. 
- Igazából évente egyszer elengedni magunkat nem nagy bűn...

 Miután ezt megbeszélték, a konyhába mentek, és Leslie beszélt az apjával.

 - Ne aggódj fiam! A gyerekek most is az új nagyijukkal vannak, Raquelle igazán jól kezeli őket. Ha meg nem bírjuk, majd szólunk annak a kedves lánynak, aki veletek jött a lagzira is. Hogy is hívják?
- Barbie, apa... A memóriád mintha nem lenne a régi.
- Nem kell cinkelni, te se leszel már fiatalabb, szóval szerintem kapd össze magad, és  indulj el még most!

 Mivel az ötletet Elora is támogatta, Leslie nem sokkal később elindult...

 Szerintetek mi lesz Leslie-vel? Eltűnik út közben, de mert lelép? Vagy balesetet szenved, és kórházba kerül? Esetleg meghal? A tippeket írjátok meg, és folytassuk együtt!

*Bari egy létező Olasz város, de itt nem arról van szó :)