A vacsorasztalnál szinte vágni lehetett a feszültséget, miközben Laci betette a sütőbe a pizzákat
Elora: - Nos, kislányom, szeretnénk megbeszélni valamit veled...Laci leült, és átvette a szót.
L.: - Tehát, szeretnénk megtudni, minek köszönhetjük a korábbi kirohanást.Alana nem válaszolt, Damján pedig arra gondolt, hamarosan igen komoly balhé lesz az asztal körül.
- Nos?! - dörrent Laci hangja a beállt csöndben, mire a kislány felemelte fejét, és dacosan a szüleire nézett.
A.: - Nézzétek, nem értem, miért vagyok rám kihegyezve! Elmondtam a véleményem, az se szabad? Amúgy meg, arról se kérdeztetek meg soha, hogy én akarok-e bentlakásos suliba járni! Léni persze járhat magániskolába, ahonnan minden nap haza viszik! Mi miért nem maradhattunk veletek?!L.: - De hisz a javatokat akartuk ezzel! Amióta iskolába jártok, már vagy tízszer költöztünk, most is béreljük ezt a házat! Azt akartuk, hogy ne kelljen minden évben iskolát váltani!- Hívjátok fel a nagyit, át akarok menni hozzá, majd ő vissza visz a suliba! Ő legalább szeret!
Damján:- Én azért megvárom a vacsorát. Amúgy meg igaza van. Elvárjátok tőlünk, hogy mindig mindenhez jó pofát vágjunk, de sose kérdezitek meg, mi mit szeretnénk. Tavaly beígértetek egy kiskutyát, és azóta se lett. Mondjuk, nem is ismerne minket. Na mindegy.
Klári sírva fakadt:
- Lana utál minket? Engem is? Ádit is? A babát is?
Hát, itt, kérem szépen, nagyon zajlik az élet!🙂 Nem egyszerű a helyzet, kíváncsi vagyok hogyan rendeződik!😉 Nagyon jó olvasni, tetszik a magyarosítás, várom a folytatást!🥰
VálaszTörlésÓ, ez még csak az első pár bárányfelhőcske a családi idill egén, nagyon kapóra jött, hogy az ikrek kamaszodnak :) Köszönöm a nevekkel kapcsolatos vissza jelzést, az előzmény sztori is így lesz már "kiadva"
Törlés