Később délután Daniel bevitte Elorát, hogy meglátogathassa férjét. Az ágyban fekvő alak azonban nem Leslie volt....
"Azt mondta a doki, hogy ez a Leslie hetek óta eltűnt, szóval biztos lelépett. Ha nem szólt a családjának, valószínűleg nem is akar tovább az életük részese lenni. Mi lenne, ha átvenném a helyét? Nekem úgysem volt soha semmim, a doki szerint meg elég komoly fejsérülésem van, és mivel tényleg nem tudok róluk semmit, őszintén mondhatom, hogy nem emlékszem.Egy próbát megér!"
Eközben megérkeztek Danielék is.
- Amint láthatod, a műtét jól sikerült, kielégítő állapotban van. Ma le is viszik az intenzívről. Nyugodtan ülj le mellé, én addig ráhallgatok.
- Helló Leslie, hogy vagy ma ?
A válasz egy nyögés volt, ahogy Daniel a sztetoszkópot a mellkasára helyezte.
- Bocs, elfelejtettem, hogy nem igen tudsz válaszolni. Pár hét, és újra a régi leszel.
- A helyzethez képest rendben van.
- Hazavitethetem?
- Szerintem nincs akadálya, de konzultálok a kollégával előtte. Megyek, magatokra hagylak egy kicsit.
Elora csak nézte a bepólyált figurát, aki felé pislogott, mert a fejét nem tudta megmozdítani. Mintha jóval vékonyabb lett volna, és így, hogy még csak nem is tudott megszólalni... Nem volt biztos benne, hogy a férje kezét fogja.
Daniel később visszatért, és közölte, hogy Leslie-t várják a Bariban lévő kórházban, amikor csak akarnak, indulhatnak haza.
A folytatás most kicsit késni fog, türelmet kell kérjek a jövő hétig, mert eddig voltunk előre fotózva.
Kellemes izgulást mindenkinek :)
Egy hosszú utazás után Eloráék befutottak Lénáékhoz, akik nagyon várták már őket.
A kicsik Lénire voltak kíváncsiak, a felnőttek leültek beszélgetni.
Gil: - Nagyon aggódunk. Most már biztosan történt vele valami...
Daniel: - Léna megbeszélte a menyeddel, hogy holnap bemennek a rendőrségre. Elég kelemetlen kérdéseket fognak majd feltenni.
Elora: - Milyen kérdéseket?
Daniel: - A gyerekek igazán megnézhetnék az udvart, nem drágám?
Léna: - Dehogynem, kiviszem őket...
Raquelle: - Ugyan, én sem láttam a kertet, kimegyek velük! Gyertek, törpök!
A gyerekek szívesen követték az új nagyit.
Daniel: - Nos, meg fogják kérdezni milyen volt a házasságotok, adódtak-e problémák, hogy fogadta a kisbaba hírét... Igazából mivel nincs jele rablótámadásnak, azt fogják gondolni, hogy lelépett.
Elora: - De ő sosem tenne ilyet!
Daniel: - Tudom, de ők nem. És mivel nem jelentkezett sehol, hát első körben ebből fognak kiindulni. A motort tudják leghamarabb kerestetni.
Elora: - Azzal nem sokra mennek, nem a sajátját vitte, az egyik régi haverjának a masinájával volt oda.
Később a gyerekek meguzsonnáztak, és tovább játszottak, Gilék tekintetétől óvva.
Az emeleten Lénáék beszélgettek.
Elora: - Szerinted tényleg lelépett volna csak így?! Évek óta rágta a fülem még egy gyerekért, és most ment el az esze? Még jó, hogy nem kell aggódnom a megélhetésünk miatt!
Léna: - Te ismered a legjobban! Valaha is kiborult a gyerekzsivajtól? Nem! Mikor az ikrek eltűntek, emlékezz, mennyire kiborult, egy hétig nem tudott dolgozni, annyira reszketett a bűntudattól.
Elora: - Igazad van. Kezd az agyamra menni a sok hormon.
Danielt nem sokkal később riasztották a kórházból, hogy azonnal menjen be, mert valakit elgázoltak, és szükség lesz rá.
Másnap hajnalban
Daniel: - Azért ébresztettelek fel benneteket ilyen korán, mert úgy néz ki, megvan Leslie.
Gil és Elora:- Mi? Hol van?
Daniel:- A kórházban, nálunk, jelenleg még az intenzíven fekszik. Mivel elgázolták az út szélén, csúnyán összetörte magát, enyhébb ezek közül talán a bordái törése. Nyílt törése van a karján, az arca felismerhetetlenségig összeroncsolódott..
Elora: - Akkor honnan tudod, hogy ő az?!
Daniel: - Nála voltak az iratai, és a donorkártya, amin rajta van, hogy b pozitív a vércsoportja. Ez pedig stimmelt a gyors teszten. A fogászati kartonja nincs meg a rendszerben, mert ugye csináltunk CT-t is, hiszen koponyasérülése is van, ja és mielőtt elfelejtem, muszáj volt egy kis koponyaűri nyomás kiegyenlítést is alkalmazni.
Gil: - Szóval cefetül van
Daniel: - Meglehetősen. Ma, miután kialudtam magam, beviszem hozzá Elorát. Hátha addigra ő is magához tér az altatásból.
Gil: - Minden rendben lesz. Végre meglett!
Elora: - Gyalog jött... Szegény, akkor mégis csak kirabolták, és gyalogolt, ki tudja, mióta!
Gil: - Próbálj megnyugodni, és pihenni egy kicsit.
Gil mikor senki nem látta, megengedett magának egy kétségbeesést
Mindeközben egy Fűzfaligethez közeli városból kifelé bandukolt valaki, magában dudorászva:
- Süt a nap az égen, jó napom van éppen, mekis kaja a zsákban, pénztárca meg remélem, pénzel lesz tele...
A fickó hamarosan hazaért, és megnézte, mit sikerült aznap kukáznia.
- Na lássuk, az újságokat félreteszem, nem sokat adnak érte, de a kicsit is becsülni kell...
-És a fincsi kis menü, amit valaki otthagyott, mert épp szült a neje. Hála és áldás érte, jó egészséget a picurnak!
- És akkor a tárca... A fene, ebben egy vas sincs, de a tulaj irata itt vannak. Jó messze lakik, leadom a rendőrségen. Ez a Leslie gyerek hasonlít rám egy kicsit, biztos örülni fog.
Amint megebédelt, fel is kerekedett.
Foyt. Köv.
A napok csak teltek, aztán Elora kétségbeesve felemelte a telefont, és tárcsázott...
- Remélem, Léni nincs a közelben, és nem ébresztem fel...
A telefont két csörrenés után vették fel a túloldalon...
- Itt Dr. Petrov! - Elora meglepődött, Daniel hangját hallva.
- Szia, Daniel, adnád kérlek, Lénát?
- Persze, egy pillanat! Léna, téged keresnek!
-Igen, tessék?
- Szia, Elora vagyok! Csak arra szeretnélek megkérni, hogy szólnál, ha Leslie megérkezik hozzátok? Mióta elindult, nem hallottam felőle, a telefonja azt jelzi, hogy nem elérhető, gondolom, elhagyta valahol, és már aggódom érte. Úgy volt, hogy nálatok találkozunk.
- Persze, azonnal hívlak! Elmentem a számodat, amint befut, szólunk. Ne idegeskedj, tudod, milyenek a férfiak! Az ikrek születéséről is a mobilja miatt csúszott le.
- Valóban, de akkor csak két napig nem tudtam róla, most meg egy hete semmi hírem. Ne kerestessem a rendőrséggel?
- Ha nem érkezik meg, veled együtt megyünk, rendben?
-Rendben. Köszönöm, egy kicsit megnyugtattál.
- Nincs mit!
Miután bontották a vonalat, Elora rájött, mindezt Danielnek is elmondhatta volna, de Lénával könnyebb volt beszélni.
Rájött arra is, hogy új ruhákat kell beszerezni, mert a mostaniak lassan túl szűkek lesznek...
Hamarosan folytatjuk :)
