Leslie előkerül (vagy mégsem...)

Egy hosszú utazás után Eloráék befutottak Lénáékhoz, akik nagyon várták már őket.

 A kicsik Lénire voltak kíváncsiak, a felnőttek leültek beszélgetni.
Gil: - Nagyon aggódunk. Most már biztosan történt vele valami...
Daniel: - Léna megbeszélte a menyeddel, hogy holnap bemennek a rendőrségre. Elég kelemetlen kérdéseket fognak majd feltenni.
Elora: - Milyen kérdéseket?
Daniel: - A gyerekek igazán megnézhetnék az udvart, nem drágám?

Léna: - Dehogynem, kiviszem őket...
Raquelle: - Ugyan, én sem láttam a kertet, kimegyek velük! Gyertek, törpök! 
A gyerekek szívesen követték az új nagyit.

Daniel: - Nos, meg fogják kérdezni milyen volt a házasságotok, adódtak-e problémák, hogy fogadta a kisbaba hírét... Igazából mivel nincs jele rablótámadásnak, azt fogják gondolni, hogy lelépett.
Elora: - De ő sosem tenne ilyet! 
Daniel: - Tudom, de ők nem. És mivel nem jelentkezett sehol, hát első körben ebből fognak kiindulni. A motort tudják leghamarabb kerestetni.

Elora: - Azzal nem sokra mennek, nem a sajátját vitte, az egyik régi haverjának a masinájával volt oda.
Később a gyerekek meguzsonnáztak, és tovább játszottak, Gilék tekintetétől óvva.

 Az emeleten Lénáék beszélgettek.
Elora: - Szerinted tényleg lelépett volna csak így?! Évek óta rágta a fülem még egy gyerekért, és most ment el az esze? Még jó, hogy nem kell aggódnom a megélhetésünk miatt!
Léna: - Te ismered a legjobban! Valaha is  kiborult a gyerekzsivajtól? Nem! Mikor az ikrek eltűntek, emlékezz, mennyire kiborult, egy hétig nem tudott dolgozni, annyira reszketett a bűntudattól.
Elora: - Igazad van. Kezd az agyamra menni a sok hormon.
Danielt nem sokkal később riasztották a kórházból, hogy azonnal menjen be, mert valakit elgázoltak, és szükség lesz rá.

Másnap hajnalban
Daniel: - Azért ébresztettelek fel benneteket ilyen korán, mert úgy néz ki, megvan Leslie.
Gil és Elora:- Mi? Hol van?
Daniel:- A kórházban, nálunk, jelenleg még az intenzíven fekszik. Mivel elgázolták az út szélén, csúnyán összetörte magát, enyhébb ezek közül talán a bordái törése. Nyílt törése van a karján, az arca felismerhetetlenségig összeroncsolódott..
Elora: - Akkor honnan tudod, hogy ő az?!
Daniel: - Nála voltak az iratai, és a donorkártya, amin rajta van, hogy b pozitív a vércsoportja. Ez pedig stimmelt a gyors teszten. A fogászati kartonja nincs meg a rendszerben, mert ugye csináltunk CT-t is, hiszen koponyasérülése is van, ja és mielőtt elfelejtem, muszáj volt egy kis koponyaűri nyomás kiegyenlítést is alkalmazni.
Gil: - Szóval cefetül van
Daniel: - Meglehetősen. Ma, miután kialudtam magam, beviszem hozzá Elorát. Hátha addigra ő is magához tér az altatásból.

Gil: - Minden rendben lesz. Végre meglett! 
Elora: - Gyalog jött... Szegény, akkor mégis csak kirabolták, és gyalogolt, ki tudja, mióta!
Gil: - Próbálj megnyugodni, és pihenni egy kicsit. 

Gil mikor senki nem látta, megengedett magának egy kétségbeesést