A napok csak teltek, aztán Elora kétségbeesve felemelte a telefont, és tárcsázott...
- Remélem, Léni nincs a közelben, és nem ébresztem fel...
A telefont két csörrenés után vették fel a túloldalon...
- Itt Dr. Petrov! - Elora meglepődött, Daniel hangját hallva.
- Szia, Daniel, adnád kérlek, Lénát?
- Persze, egy pillanat! Léna, téged keresnek!
-Igen, tessék?
- Szia, Elora vagyok! Csak arra szeretnélek megkérni, hogy szólnál, ha Leslie megérkezik hozzátok? Mióta elindult, nem hallottam felőle, a telefonja azt jelzi, hogy nem elérhető, gondolom, elhagyta valahol, és már aggódom érte. Úgy volt, hogy nálatok találkozunk.
- Persze, azonnal hívlak! Elmentem a számodat, amint befut, szólunk. Ne idegeskedj, tudod, milyenek a férfiak! Az ikrek születéséről is a mobilja miatt csúszott le.
- Valóban, de akkor csak két napig nem tudtam róla, most meg egy hete semmi hírem. Ne kerestessem a rendőrséggel?
- Ha nem érkezik meg, veled együtt megyünk, rendben?
-Rendben. Köszönöm, egy kicsit megnyugtattál.
- Nincs mit!
Miután bontották a vonalat, Elora rájött, mindezt Danielnek is elmondhatta volna, de Lénával könnyebb volt beszélni.
Rájött arra is, hogy új ruhákat kell beszerezni, mert a mostaniak lassan túl szűkek lesznek...
Hamarosan folytatjuk :)
Éljen, már nagyon várom a folytatást! Nagyon tetszik a történet, bár azt sajnálom, hogy Leslie-t ellopták és emiatt született meg ez a sztori. Ne búsulj, Leslie haza fog találni!
VálaszTörlésHát igen, de a családdal addig is lesznek történések :) Jön a folytatás, megvannak a képek, csak írni kell :)
Törlés