2017. január 15., vasárnap

Kínos dolgok...

Mióta Leslie hazatért, Nick házában "bujkál" a gyerekek elől, és a mindenes rendszeresen feljár, hogy a gyerekeket lefoglalja, hiszen eddig bármikor meglátogatták, csak ő volt a lakásban. Elora viszont besokallt, és lerobogott a vendégházba.
-Szia! Beszélhetnénk?
 Leslie  annyira elmélyedt, hogy elejtette a díszeket, amiket épp most akart feltenni a falra.
 -Őh.. Szia. Persze.
 -Nos, arról van szó, hogy ez így nem megy. A gyerekeknek is tudniuk kell, hogy jól vagy. Nem várhatunk, ki tudja meddig, míg egy nap hirtelen csoda történik, és visszajönnek az emlékeid!
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Nem lenne rossz, ha nem tudnék mit mondani nekik?
- Annál nem lehet rosszabb, mint hogy nem tudnak rólad semmit. Vagy, ha gondolod, és el akarsz menni, hát rajta, de ez nekem így nem megy!
 -Ne haragudj, nem így akartam... Bár sose indultam volna el otthonról!
- Ha már itt tartunk, én vagyok ezért a felelős! Én ragaszkodtam hozzá, hogy nyugodtan menj túrázni, habár az apád esküvőjére is épp csak beestél. De, vagy találkozol a gyerekekkel, vagy légyszíves, állj tovább. Ez így senkinek nem jó...

 Az ajtó nyílása szakította félbe Elorát. Gil és a neje érkeztek meg.
 -Mi folyik itt? Már az udvaron lehet hallani a perpatvart! - dörrent rájuk Gilbert. Sose hallotta a fiáékat veszekedni, nem tetszett neki a dolog.
- Azt adtam elő, hogy nem fenntartható ez a helyzet - mondta Elora csendesebben.
- Megértelek, de akkor sem az a megoldás, ha ordítozol. 
- Mi lenne, ha megkeresnénk Pipert? A gyerekeknek szeretnénk valami meglepetést, de nem tudunk döntésre jutni Gillel - ajánlotta Raquelle.
 Elora még vetett egy jelentőségteljes pillantást Leslie-re, és elindult anyósa felé.
 Nem sokkal később Gil és a fia a dekorációval pepecseltek.
- Nem mondom, kemény időszakon van túl - morogta a bajsza alá Gil. - Persze, tudom, te sem vagy jobb helyzetben...
- Azt mondta, vagy találkozok a gyerekekkel, vagy menjek el. 
- És, te mit szeretnél?
 Leslie sóhajtott egy nagyot.
- Elég nagy katyvasz van bennem. Egyrészt legszívesebben elmenekülnék, mert érzem, mennyire feszült a légkör. Másrészt, ha most elmegyek, és eszembe jut minden, mi lesz akkor? Majd kullogjak vissza, hogy helló, észhez tértem?!
 -Ha gondolod, nálunk mindig van számodra hely. Szívesen látunk, és segítünk, ha kell. 
 -Az a baj, hogy abban senki nem tud segíteni, amiben kellene.
 - Akkor, mi lesz? Elora szerintem nem fog sokat teketóriázni, ha most így letámadott. Egyáltalán, hidegen hagy?
 - Ezt nem mondanám, sőt! Nagyon tetszik! De elég hülyén érzem magam, hiszen egyszer elvettem, gyerekeink születtek... Azt se tudom, mit csináljak. 
-Hát, jó lenne előbb végig gondolni a lehetőségeidet, és ha döntésre jutottál, annak megfelelően viselkedni. Viszont bármi is lesz, tudd, hogy én és Raquelle mindig melletted állunk.

 Folyt. Köv.



2 megjegyzés:

  1. Elora eléggé feszült, nem is csoda! De egy ilyen helyzetben lehetne megértőbb és türelmesebb, mivel Leslie-nek sem könnyű

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd alakulnak a dolgok, családi szinten megy az ő részére is a puhítás, de nem volt még időm össze rakni a következő részt :)

      Törlés