Nick gondolatai

Miután Elora magára hagyta, a csöves sóhajtott egy óvatosat, mert a törött bordái eléggé fájtak még. 
"Miért bal kezes? Miért??" - gondolta csalódottan. - "Ha nincs ez a papír aláírós cécó, szépen átvehettem volna a helyét. Lehetne gyerekem, otthonom... Mit is hittem? Hogy is lehetne esélye egy olyan fickónak, mint én?!" Morfondírozását az érkező doktornő szakította félbe.

 - Jó napot, Mr. Shepard! Jöttem levenni a kötést, és lecserélni a másikat.
Nic kelletlenül és óvatosan tornászta fel magát az ágyban, majd miután megszabadult a pólyától, az orvosra nézett.

 - Doktornő, tévedés történt, én nem az vagyok, akinek gondoltak. Annak a férfinak az iratait akartam visszajuttatni, mikor elütöttek...

 - Óh, hát, ezt nem tudhattuk. Ne fárassza nagyon magát a beszéddel, a sérülései miatt ez gondolom, most sem könnyű. - Nick biccentett. 
- Ugye, a hölgynek nem lesz baja az izgalomtól? Nagyon hálás vagyok neki a gondoskodásért.
- Emiatt ne aggódjon. Majd beszélek vele. De azt hiszem, a neheze mindenki számára még csak most jön, próbáljon meg inkább pihenni.

 Amikor Dr. Stone magára hagyja, újra merenghet kedvére.

 "Remélem, visszajön, és meghallgat. De, hova viharzott el? Talán a rendőrségre ment? Biztos meg akarja találni a férjét. Szegény asszony." Eközben valami dallam kezd szólni az ágy alól.

 "Hát, vissza kell jönnie, ahogy hallom, még a táskáját is itt felejtette, a mobillal..."