Nick élete

Gil tehát bement a kórházba, hogy váltson pár szót a balesetet szenvedett fickóval. Meglepetésére a folyosón találta épp, mert a személyzet egy másik szobába költöztette. 

 - Üdv, Gilbert Shepard vagyok, a fiam iratai voltak önnél...
-Üdv. A rendőrség már kikérdezett.
Gilbert közelebb hajolt, mert a folyosó zajától alig hallotta a fickót.

 - Hát, az meglehet, de mesélje már el, mégis hogy került ilyen lehetetlen helyzetbe? Kukákból turkálni, mikor maga egy életerős fiatal ember!

Nick így elmesélte Gilnek, mi történt vele pár éve, és miért nem érzete méltónak magát visszatérni a rendes élethez.
Miután Gilbert meghallgatta, elbúcsúzott, hiszen másnap reggel indultak haza Raquelle-el, Nick pedig azon tűnődött, Leslie apja mit fog majd mondani a menyének. Nem kis meglepetésére látogatója jött.

 - Üdv, Nick! - nehézkesen megfordult a hang felé, és nem csak képzelődött, tényleg Elora közeledett felé, majd le is ült mellé.

 - Az apósom elmesélte, mi történt önnel. Nagyon sajnálom, hogy a volt felesége így elbánt magával, nem hiszem, hogy ha szeretünk valakit, így büntetjük meg, mikor az illető nem tehet arról, hogy nem lehet gyereke... 
- Hát, nem mindenki gondolja így. De Melindának könnyebb volt tovább lépnie, és gondolom, azóta boldog a családjával. Bevallom, nagyon irigylem a férjét. Szívesen lennék a helyében.
- Ó, ebben ne legyen biztos, én most egy-egy hormonnal megbolondított hullámtól bizony le tudnám csapni az első kezembe kerülő tárggyal!
- Biztosan neki is megvan a magyarázata, miért nem tért haza.
- Az meglehet. De egyre inkább haragszom rá, mert megint nincs itt, mikor... Kellene. Igazából nem ezért jöttem be. Arra gondoltam, hogy ha elfogadja, felajánlanék magának egy rendes állást. Mivel a férjem hollétéről nincs tudomásom, szükségem lesz valakire, aki rendben tartja a házat és a kertet. Igen, egy gondnokra van szükségem. Lakhatna a kerti lakban, anyósom most újította fel, ha kiengedik, akár kezdhetne is. Persze, csak ha van kedve.

- Még mennyire, hogy van! Viszont nekem se mobilom, se pénzem, hogy felhívjam, ha kiengednek.
- Tudom. Épp ezért benézek időnként. Ha bármire szüksége van, csak mondja nyugodtan, és hozom.
Nick elvörösödik.
- Hát, ami azt illeti... Valami pizsamának, meg pár alsónadrágnak igazán örülnék. 

- Ígérem, nem fogják ezentúl a nővérkék magán legeltetni a szemüket.
Hirtelen mindkettőjükből kitört a nevetés, Nick viszont gyorsan úrrá lett rajta, mert a bordái nagyon fájtak még.
- Köszönöm! - mondta, és nagyon hálás volt a sorsának, amiért jó döntött.