Szomorú szülinap

Néhány hónappal később beköszöntött Elora  huszonhatodik születésnapja. Sajna Leslie felől még mindig nincs semmi hír, a család kezd beletörődni, hogy valószínűleg már nem is kerül élve elő. Piper pár hete beköltözött, mert elkél a segítség, Nick pedig a ház körüli teendőket látja el. Barbie és Jessica felváltva vigyáznak az ikrekre, szóval zajlik az élet...
- ANYUU!!! -rohannak üvöltve a törpök szombat reggel a szobába, mert végre hétvége van, és a konyhában ott a finom meglepetés.

 - Bocsi, nem bírtam őket megállítani! - szabadkozik Jessica.
- Semmi baj, egy ideje fent vagyok - nyugtatja Elora.

 -Akkor, ha nem baj, én most hazamegyek. Barbie délután jön, a kicsik elpakoltak a szobájukban, és be is ágyaztak.
- Nahát, ügyesek vagytok! Üdvözlöm anyudékat, Jess!

 Ahogy magukra maradtak, a kicsik felmásztak anyjuk mellé, és a pocakját kezdték simizni.
- Anyu, apu mikor jön már haza? - érdeklődött Damien.
- Nem tudom szívem.
- Nagyon hiányzik! - vette át a szót Alanna.
- Nekem is. A nagyi merre van?
- Lent vár minket a konyhában. Jess le akart vinni, de mi kicseleztük, mert tudtuk, hogy ébren vagy! 
-Akkor menjünk le együtt - javasolta Elora, és elindultak a konyha felé. 

-Nagyi, itt vagyunk! 

 -Azt már messziről hallani, ha jöttök! Na, üljetek le gyorsan! Jó reggelt, szívem, hogy vagy?
- Hát, az éjszakáim már nem a régiek... 
-Ülj le, és egyél pár falatot. A kedvenc tortádat hozattam.

 - Nem sok kedvem van ünnepelni...
-Tudom. Hívtak a lányok, de még fent voltál. Azt mondták, a mobilod ki van kapcsolva.
-Igen, lemerült, és mikor töltőre tettem, nem kapcsoltam vissza.

-Gyerekek, igazán békén hagyhatnátok kicsit anyátokat!
- Anyu, kívánd azt, hogy apu hazajöjjön! - Elora szeme könnybe lábadt.
-Drágám, mi mást is kívánhatnék?

 Kopogás hallatszik, mindenki az ajtó felé figyel.

 -Jó reggelt! Csak boldog születésnapot szerettem volna kívánni, asszonyom! -esett be Nick a konyhába, egy szál rózsát szorongatva. Piper elpirult
- Az ünnepelt az asztalnál ül, Nick.

 -Öh, izé, persze... Isten éltesse Elora! - nyújtotta át a virágot, majd nemsoká távozott.

 A gyerekek végül elvonultak játszani, Elora pedig Piperhez sétált, és halkan megkérdezte az anyját:
- Nem szeretnél megosztani velem valamit?
-Én? Mit, szívem?
-Hát, Nick-el kapcsolatban? Van köztetek valami?

 Piper majdnem elejti a jégkrémes tálat.
- Ugyan, dehogy!
-Akkor miért jöttél megint ennyire zavarba?
-Én... Jól vagyok! Miket nem gondolsz?

- Azt nem tagadhatod, hogy tetszik neked! És, ahogy elnézem, ez kölcsönös!
- Rendben, jól néz ki, na. Meg jókat lehet vele beszélgetni. De ez minden.
-Anyu, felnőttek vagyunk! Ha összejössz valakivel, nem tartozol nekünk elszámolással!
-De én nem jöttem össze senkivel! Nagyon ráérsz mostanában kislányom! Inkább kezdd el a babaszobát összekészíteni, és ne arról ábrándozz, hogy Nick meg én...
Elora kuncogva ment ki a konyhából. Most már egész biztos volt benne, hogy Piper odavan Nick-ért. Őszintén drukkolt nekik, viszont elgondolkozott azon, amit neki mondott. Alig egy hónap volt hátra a szülésig, és tényleg semmit nem vett még a kicsinek.
Folyt.Köv.