Kínos dolgok...

Mióta Leslie hazatért, Nick házában "bujkál" a gyerekek elől, és a mindenes rendszeresen feljár, hogy a gyerekeket lefoglalja, hiszen eddig bármikor meglátogatták, csak ő volt a lakásban. Elora viszont besokallt, és lerobogott a vendégházba.

-Szia! Beszélhetnénk?

 Leslie  annyira elmélyedt, hogy elejtette a díszeket, amiket épp most akart feltenni a falra.

 -Őh.. Szia. Persze.

 -Nos, arról van szó, hogy ez így nem megy. A gyerekeknek is tudniuk kell, hogy jól vagy. Nem várhatunk, ki tudja meddig, míg egy nap hirtelen csoda történik, és visszajönnek az emlékeid!

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Nem lenne rossz, ha nem tudnék mit mondani nekik?
- Annál nem lehet rosszabb, mint hogy nem tudnak rólad semmit. Vagy, ha gondolod, és el akarsz menni, hát rajta, de ez nekem így nem megy!

 -Ne haragudj, nem így akartam... Bár sose indultam volna el otthonról!
- Ha már itt tartunk, én vagyok ezért a felelős! Én ragaszkodtam hozzá, hogy nyugodtan menj túrázni, habár az apád esküvőjére is épp csak beestél. De, vagy találkozol a gyerekekkel, vagy légyszíves, állj tovább. Ez így senkinek nem jó...

 Az ajtó nyílása szakította félbe Elorát. Gil és a neje érkeztek meg.

 -Mi folyik itt? Már az udvaron lehet hallani a perpatvart! - dörrent rájuk Gilbert. Sose hallotta a fiáékat veszekedni, nem tetszett neki a dolog.
- Azt adtam elő, hogy nem fenntartható ez a helyzet - mondta Elora csendesebben.

- Megértelek, de akkor sem az a megoldás, ha ordítozol. 
- Mi lenne, ha megkeresnénk Pipert? A gyerekeknek szeretnénk valami meglepetést, de nem tudunk döntésre jutni Gillel - ajánlotta Raquelle.

 Elora még vetett egy jelentőségteljes pillantást Leslie-re, és elindult anyósa felé.

 Nem sokkal később Gil és a fia a dekorációval pepecseltek.
- Nem mondom, kemény időszakon van túl - morogta a bajsza alá Gil. - Persze, tudom, te sem vagy jobb helyzetben...
- Azt mondta, vagy találkozok a gyerekekkel, vagy menjek el. 
- És, te mit szeretnél?

 Leslie sóhajtott egy nagyot.
- Elég nagy katyvasz van bennem. Egyrészt legszívesebben elmenekülnék, mert érzem, mennyire feszült a légkör. Másrészt, ha most elmegyek, és eszembe jut minden, mi lesz akkor? Majd kullogjak vissza, hogy helló, észhez tértem?!

 -Ha gondolod, nálunk mindig van számodra hely. Szívesen látunk, és segítünk, ha kell. 

 -Az a baj, hogy abban senki nem tud segíteni, amiben kellene.

 - Akkor, mi lesz? Elora szerintem nem fog sokat teketóriázni, ha most így letámadott. Egyáltalán, hidegen hagy?

 - Ezt nem mondanám, sőt! Nagyon tetszik! De elég hülyén érzem magam, hiszen egyszer elvettem, gyerekeink születtek... Azt se tudom, mit csináljak. 
-Hát, jó lenne előbb végig gondolni a lehetőségeidet, és ha döntésre jutottál, annak megfelelően viselkedni. Viszont bármi is lesz, tudd, hogy én és Raquelle mindig melletted állunk.

 Folyt. Köv.