Kis karácsony- nagy karácsony 2

Leslie-t sikerült a gyerekek elől elrejteni a vendégházban, és másnap beindult a nagy sürgés-forgás.

 - Akkor én megyek, és elintézem a maradék bevásárolni valót! - köszönt volna el Raquelle.

 - Ne felejtsd el a házhozszállítást! - mondta Gil.

 - Most komolyan! Ha valami kell, hívjatok! 

 Amint lehetett Piper elkapta Nick-et

-Na, van már híred?
- Még semmi. Pedig megadtam a telefonszámomat is. 

 -Ne aggódj, biztosan válaszolni fog hamarosan.
Este Leslie Nick-el beszélgetett. 

 - Igazán szerencsés vagy, még akkor is, ha nem emlékszel semmire. A gyerekek például... Azt kérték a télapótól, hogy karácsonyra hazakerülj, és lám! Itt vagy!
- Igen, itt, miközben ők a nagy házban várják az apukájukat. De mit mondjak nekik? Bocs, kicsik, nem emlékszem rátok... Iszonyú rossz volt ma a nejemmel szemben ülni, és nem tudtam szegénynek mit mondani.

 - Én hiszek benne, hogy rendben lesztek. Pedig ha egy éve nekem azt mondja valaki, hogy nemcsak fedél lesz a fejem fölött, de még szinte egy családot is kapok...
Leslie hirtelen féltékeny lesz.
- Össze akarnál jönni Elorával?!
- Nyugi! Nem, nem vele. Ami azt illeti, jóval idősebb vagyok nála, és Piper... Nem tagadom, azt hiszem többet érzek iránta, mint hála. Csak nem merek nagyon kezdeményezni, nehogy pofára essek. Na meg, ha ő elküld, hogy is maradhatnék itt?

 Leslie némán gondolkozott.

 - Figyelj, Piper biztos nem közömbös. Ma is milyen meghitten sutyorogtatok.

 Az este javában Piperről hallgatott örömódákat Leslie, és mérget vett volna rá, hogy Nick teljesen bele van zúgva. 

 Arra gondolt, hogy feltétlen szereznie kell fagyöngyöt, mihamarabb...

Folyt. Köv.