-Jó reggelt! Nézd, kit hoztam! - köszönt Piper. Mögötte Raquelle mosolygott.
- Helló! Hogy vagy?
Miután körbepuszilták egymást, a látogatók leültek.
- Jól vagyok, tegnap egész jól kipihentem magam. Leslie...?
- Kint vár Gillel.
- Magától jött?
- Természetesen!
-Olyan ideges vagyok! De, legalább bejött.
- Nyugi! Jaj, jut eszembe! Tegnap csomag jött Lénáéktól, ne haragudj, hogy felbontottam, de a gyerekek nem hagytak nyugtot. Szóval, küldtek neked, és a bébinek is egy csomó mindent, be is hoztam a pici ajándékait.
- Léna, milyen drága!
- Kicsim, mi megyünk, és megnézzük a bébit. Leslie pedig bejön.
-Szorítok! -mondta Raquelle búcsúzóul.
Elora idegesen lesimogatta a takarót, máris kopogtak.
- Szabad! - szólt izgatottan, és a szíve hatalmasa dobbant, mikor belépett Leslie az ajtón, láthatóan igen zavarban egy hatalmas rózsát markolászva.
-He..helló! - Nyögte Leslie nagy nehezen. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon, ezernyi dolog jutott eszébe. Magyarázkodjon? Mentegetőzzön?
- Őőő... Ezt neked hoztam - kezdett bele nagy keservesen. Elora alig bírt magával, szíve szerint kiugrott volna az ágyból, bele rég látott férje nyakába.
-Köszönöm. Nincs kedved leülni?
- De, szívesen.
Mindketten azon gondolkoztak, mit is mondhatnának? Leslie bámulta a szép fiatalasszonyt, de nem jutott róla eszébe semmi.
- Hát... Bárcsak emlékeznék rád - sóhajtott.
- Az jó lenne. De, legalább életben vagy! Rengeteget aggódtunk érted.
- Sajnálom. Amióta csak megtaláltak, szerettem volna visszanyerni az emlékeimet.
- Az orvosok mondtak valamit?
- Nem sokat. Igazából semmi okosat. Szeretnék a közeletekben maradni.
- Természetes! Ki tudja, talán egy szép reggel úgy ébredsz, hogy bevillan minden.
- Az jó lenne. Most Nick-hez fogok beköltözni pár napra.
- A gyerekek le fognak rohanni.
- Ne aggódj, apám, ás a neje sokat mesélt róluk. Rólatok. A picit hogy hívják?
- Clara. Megnézheted, ha szeretnéd.
- Naná! biztos olyan szép mint te.
Miután Leslie elment, Elora egy ideig nézegette a tőle kapott virágot, és arra gondolt, mi lesz velük a jövőben.
Délután újabb látogatója érkezett.
-Anyu! Láthatom a kisbabát?
-Persze szívem, a nagyi mindjárt ide hozza.
Piper felvette a picurt, és az anyukája kezébe tette.
-Ó, milyen picike! - lelkendezett Alanna.
-Damien elment Nicckel és a nagyapjával bevásárolni. úgy néz ki, nagyon nagy karácsonyi buli lesz nálunk az idén - újságolta Piper.
- Hogyhogy? - lepődött meg Elora.
- Nos... Tudod, jött a meglepetés, és én... Szóval rávettem Nick-et, hívja fel az öccsét. Évek óta nem beszéltek, így végül levelet írt neki. Azt mondtam, hívja meg karácsonyra. Remélem, nem haragszol.
- Miért haragudnék? Kissé ugyan szűkösen leszünk, de legalább komolyan a családé lesz ez az ünnep. Hiszen, Nick szinte családtag, nem, anyu?
Piper elpirult, és biccentett.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése