2016. december 25., vasárnap

Dec.7

Még az este folyamán megszületett a kis Clara.

 Másnap Piper a gyerekeket elvitte az oviba, és pár perccel Gil-ék után esett be
Nagy volt a viszontlátás öröme, Piper gyorsan elmondta Raquelle-nek, mekkora lett a pici, és hogy még délutánig van idő bemenni hozzájuk.
 - Ő, az anyósom? -kérdezte Leslie, miután a nők összeborultak.
- Igen. Nagyon jó fej, kedvelted.
 - Leslie! Tudom, nem emlékszel rám, de üdv itthon! Most már minden rendben lesz, ne aggódj! Üljünk már le!
 Ahogy helyet foglaltak szinte egymás szavába vágva beszéltek
- Az orvosok semmit nem tudnak tenni...
-A gyerekeknek elmondjuk...
-Bejössz Elorához a kórházba...
 -Akkor, egy ideig inkább Nickkel lakjon? A nyáron hozzátoldtunk egy vendégszobát a házhoz.
- Ez jó ötlet.
 - Nem muszáj velünk jönnöd. Elora nem fog haragudni.  Megismerkedhetsz Nick-kel, igazán nagyszerű ember.
- Nem is tudom. Talán ha látnám... Esetleg eszembe jutna valami.
- De, apádat látva se ugrott be semmi.
- Ez igaz. Csak hát... Ő mégiscsak az apám, nem a szerelmem.
Ezen jót nevettek, és tovább folytatták a társalgást.


Folyt. Köv.

1 megjegyzés: