2016. december 25., vasárnap

December 6

Este a gyerekek tisztára pucolt cipőjébe betették a csomagokat, Elora és Piper aludni tért. Miután sokat forgolódott, Elorát végül elnyomta az álom...

Egy alakot pillantott meg, a frissen áttapétázott vendégház fala előtt, aki nagyon ismerős volt neki.
- Apa?!
-Szia kicsim! Nahát, milyen szép lettél!
-Hogy kerülsz ide? Meghaltam?
- Nem, dehogy drágám! Még sok sok  boldog év vár rád...
- Boldog?! Leslie veled van?
- Nem szívem, nincs. Életben van. De, nagyon rövid az időm, táncolhatnánk egyet, ha már az esküvődön nem volt rá alkalmunk?
-Persze, apu! Annyira hiányzol! Bárcsak még velünk lehetnél!
- Sajnálom, kincsem, én sem így terveztem. Mondd meg anyukádnak, hogy Nick jó ember, és minden rendben lesz!
- Anyáék összejönnek?
- Ez rajtuk múlik. A többiek jól vannak?
-Igen. Dana, és Liam az esküvőt tervezik, Erica megint valami egyetemre jár, Emma meg Claire-el utazgat.
- Jó ezt hallani.
- Csak mi vagyunk ilyen idétlen helyzetben.

 Elorába hirtelen fájdalom hasít
- Aúúú...
 -Nahát, Clara elindult szívem. Az apukája nem fog ott lenni a születésénél, de minden rendben lesz, ne aggódj.
 - Apu?! APU! Csak álmodtam...
 -Ó, már fél hét van. Anya nem is hozta be a kicsiket. Remélem, örültek a csomagoknak.
 Ahogy próbál felülni, megint jön a fájdalom. 
 - Jajj... Ez mégsem álom volt... De lehet, hogy csak jósló fájások.
Elora fájdalmai nem múltak el, így a nappaliban már kész menetrenddel fogadta az anyját.
-Szia kicsim, hogy vagy? 
-Ami azt illeti, szerintem ma meglesz a baba. 
-Tessék?
- Anya, ne pánikolj, ülj le.
 - Szóval, először is, hívjuk fel a lányokat, hátha ráér valamelyikük, akár éjszakára is. A dadusok ismerik őket, elhozhatják a kicsiket.
 -Rendben, és most hogy vagy?
- Húsz perc. Nincs okunk sietni. 
- Oké, hozom a telefont. 
 A készülék ebben a pillanatban csörögni kezdett.

 - Micsoda időzítés!
 Piper nem sokkal később meglepett arccal jött vissza, és lánya felé nyújtotta a készüléket
 - Gil az, veled akar beszélni.

- Szia Gil!  
- Elora? Nem tudom hogyan kezdjem... Ülj le kérlek!
- Mi a baj Gil?- hirtelen ideges lett. Miért üljön le?!
- Megtaltuk Leslie-t... 
- Ez igaz? Mikor érkeztek haza? Áh... - Újabb fájás... Ennek is pont most...


- Elora? Valami baj van?
- Csak a baba belerúgott a májamba. De mond tovább! - Mindent hallani akart, hiszen hónapok óta erre várt!
- Elora, van egy kis gond, de ne ijedj meg! Leslie amnéziás.

- Gil... Ezt nem hiszem el!
- Nyugodj meg! Teljesen egészséges, de valószínűleg megtámadták nyáron ezért nem emlékszik ránk. Megyünk haza holnap.
- Rendben Gil, de most azt hiszem leteszem. Meg kell emésztenem a történteket. Holnap várlak titeket. 
Gyorsan kinyomta a telefont, miközben végre nem kellett uralkodnia a hangján, és nyögött egy jó nagyot.
-Mi történt? - érdeklődött izgatottan Piper.
- Apának igaza volt...
- Miről beszélsz, kislányom?!
-Apával álmodtam az éjjel, és azt mondta, Leslie nem ér haza, mire Clara megszületik. Valahogy felkeveredett Gilbertékhez, és nem emlékszik semmire. Holnap érkeznek.
- Azt mondtad, várod őket. 
- Nem mondhattam, hogy épp szülök! Hívnád a lányokat? 
Piper elvette a telefont, és tárcsázott.



Folyt. Köv.


















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése