Kis karácsony- nagy karácsony 2

Leslie-t sikerült a gyerekek elől elrejteni a vendégházban, és másnap beindult a nagy sürgés-forgás.

 - Akkor én megyek, és elintézem a maradék bevásárolni valót! - köszönt volna el Raquelle.

 - Ne felejtsd el a házhozszállítást! - mondta Gil.

 - Most komolyan! Ha valami kell, hívjatok! 

 Amint lehetett Piper elkapta Nick-et

-Na, van már híred?
- Még semmi. Pedig megadtam a telefonszámomat is. 

 -Ne aggódj, biztosan válaszolni fog hamarosan.
Este Leslie Nick-el beszélgetett. 

 - Igazán szerencsés vagy, még akkor is, ha nem emlékszel semmire. A gyerekek például... Azt kérték a télapótól, hogy karácsonyra hazakerülj, és lám! Itt vagy!
- Igen, itt, miközben ők a nagy házban várják az apukájukat. De mit mondjak nekik? Bocs, kicsik, nem emlékszem rátok... Iszonyú rossz volt ma a nejemmel szemben ülni, és nem tudtam szegénynek mit mondani.

 - Én hiszek benne, hogy rendben lesztek. Pedig ha egy éve nekem azt mondja valaki, hogy nemcsak fedél lesz a fejem fölött, de még szinte egy családot is kapok...
Leslie hirtelen féltékeny lesz.
- Össze akarnál jönni Elorával?!
- Nyugi! Nem, nem vele. Ami azt illeti, jóval idősebb vagyok nála, és Piper... Nem tagadom, azt hiszem többet érzek iránta, mint hála. Csak nem merek nagyon kezdeményezni, nehogy pofára essek. Na meg, ha ő elküld, hogy is maradhatnék itt?

 Leslie némán gondolkozott.

 - Figyelj, Piper biztos nem közömbös. Ma is milyen meghitten sutyorogtatok.

 Az este javában Piperről hallgatott örömódákat Leslie, és mérget vett volna rá, hogy Nick teljesen bele van zúgva. 

 Arra gondolt, hogy feltétlen szereznie kell fagyöngyöt, mihamarabb...

Folyt. Köv.

Kis karácsony-nagy karácsony 1.

Piper, miután beszélt Elorával, végül másnap délelőtt tett látogatást nála a kórházban. Először ő és Raquelle mentek be a szobába. Elora épp olvasott, de nagyon megörült a látogatóknak.

-Jó reggelt! Nézd, kit hoztam! - köszönt Piper. Mögötte Raquelle mosolygott.
- Helló! Hogy vagy?

 Miután körbepuszilták egymást, a látogatók leültek.
- Jól vagyok, tegnap egész jól kipihentem magam. Leslie...?
- Kint vár Gillel. 
- Magától jött?
- Természetesen! 

 -Olyan ideges vagyok! De, legalább bejött. 
- Nyugi! Jaj, jut eszembe! Tegnap csomag jött Lénáéktól, ne haragudj, hogy felbontottam, de a gyerekek nem hagytak nyugtot. Szóval, küldtek neked, és a bébinek is egy csomó mindent, be is hoztam a pici ajándékait. 
- Léna, milyen drága! 
- Kicsim, mi megyünk, és megnézzük a bébit. Leslie pedig bejön.

 -Szorítok! -mondta Raquelle búcsúzóul.

 Elora idegesen lesimogatta a takarót, máris kopogtak. 
- Szabad! - szólt izgatottan, és a szíve hatalmasa dobbant, mikor belépett Leslie az ajtón, láthatóan igen zavarban egy hatalmas rózsát markolászva.

 -He..helló! - Nyögte Leslie nagy nehezen. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon, ezernyi dolog jutott eszébe. Magyarázkodjon? Mentegetőzzön?

 - Őőő... Ezt neked hoztam - kezdett bele nagy keservesen. Elora alig bírt magával, szíve szerint kiugrott volna az ágyból, bele rég látott férje nyakába.

-Köszönöm. Nincs kedved leülni?
- De, szívesen.
Mindketten azon gondolkoztak, mit is mondhatnának? Leslie bámulta a szép fiatalasszonyt, de nem jutott róla eszébe semmi.

- Hát... Bárcsak emlékeznék rád - sóhajtott.
- Az jó lenne. De, legalább életben vagy! Rengeteget aggódtunk érted.
- Sajnálom. Amióta csak megtaláltak, szerettem volna visszanyerni az emlékeimet. 
- Az orvosok mondtak valamit?
- Nem sokat. Igazából semmi okosat. Szeretnék a közeletekben maradni.
- Természetes! Ki tudja, talán egy szép reggel úgy ébredsz, hogy bevillan minden.
- Az jó lenne. Most Nick-hez fogok beköltözni pár napra.
- A gyerekek le fognak rohanni. 
- Ne aggódj, apám, ás a neje sokat mesélt róluk. Rólatok. A picit  hogy hívják?
- Clara. Megnézheted, ha szeretnéd.
- Naná! biztos olyan szép mint te.

Miután Leslie elment, Elora egy ideig nézegette a tőle kapott virágot, és arra gondolt, mi lesz velük a jövőben.

Délután újabb látogatója érkezett.
-Anyu! Láthatom a kisbabát?

 -Persze szívem, a nagyi mindjárt ide hozza.
Piper felvette a picurt, és az anyukája kezébe tette.

 -Ó, milyen picike! - lelkendezett  Alanna.

 -Damien elment Nicckel és a nagyapjával bevásárolni. úgy néz ki, nagyon nagy karácsonyi buli lesz nálunk az idén - újságolta Piper.
- Hogyhogy? - lepődött meg Elora.
- Nos... Tudod, jött a meglepetés, és én... Szóval rávettem Nick-et, hívja fel az öccsét. Évek óta nem beszéltek, így végül levelet írt neki. Azt mondtam, hívja meg karácsonyra. Remélem, nem haragszol.
- Miért haragudnék? Kissé ugyan szűkösen leszünk, de legalább komolyan a családé lesz ez az ünnep. Hiszen, Nick szinte családtag, nem, anyu?

Piper elpirult, és biccentett.
Folyt. Köv.

Dec.7

Még az este folyamán megszületett a kis Clara.

 Másnap Piper a gyerekeket elvitte az oviba, és pár perccel Gil-ék után esett be
Nagy volt a viszontlátás öröme, Piper gyorsan elmondta Raquelle-nek, mekkora lett a pici, és hogy még délutánig van idő bemenni hozzájuk.

 - Ő, az anyósom? -kérdezte Leslie, miután a nők összeborultak.
- Igen. Nagyon jó fej, kedvelted.

 - Leslie! Tudom, nem emlékszel rám, de üdv itthon! Most már minden rendben lesz, ne aggódj! Üljünk már le!

 Ahogy helyet foglaltak szinte egymás szavába vágva beszéltek

- Az orvosok semmit nem tudnak tenni...
-A gyerekeknek elmondjuk...
-Bejössz Elorához a kórházba...
 -Akkor, egy ideig inkább Nickkel lakjon? A nyáron hozzátoldtunk egy vendégszobát a házhoz.
- Ez jó ötlet.

 - Nem muszáj velünk jönnöd. Elora nem fog haragudni.  Megismerkedhetsz Nick-kel, igazán nagyszerű ember.
- Nem is tudom. Talán ha látnám... Esetleg eszembe jutna valami.
- De, apádat látva se ugrott be semmi.
- Ez igaz. Csak hát... Ő mégiscsak az apám, nem a szerelmem.
Ezen jót nevettek, és tovább folytatták a társalgást.

Folyt. Köv.

December 6

Este a gyerekek tisztára pucolt cipőjébe betették a csomagokat, Elora és Piper aludni tért. Miután sokat forgolódott, Elorát végül elnyomta az álom...

Egy alakot pillantott meg, a frissen áttapétázott vendégház fala előtt, aki nagyon ismerős volt neki.

- Apa?!
-Szia kicsim! Nahát, milyen szép lettél!

-Hogy kerülsz ide? Meghaltam?
- Nem, dehogy drágám! Még sok sok  boldog év vár rád...
- Boldog?! Leslie veled van?
- Nem szívem, nincs. Életben van. De, nagyon rövid az időm, táncolhatnánk egyet, ha már az esküvődön nem volt rá alkalmunk?

-Persze, apu! Annyira hiányzol! Bárcsak még velünk lehetnél!
- Sajnálom, kincsem, én sem így terveztem. Mondd meg anyukádnak, hogy Nick jó ember, és minden rendben lesz!

- Anyáék összejönnek?
- Ez rajtuk múlik. A többiek jól vannak?
-Igen. Dana, és Liam az esküvőt tervezik, Erica megint valami egyetemre jár, Emma meg Claire-el utazgat.

- Jó ezt hallani.
- Csak mi vagyunk ilyen idétlen helyzetben.

 Elorába hirtelen fájdalom hasít
- Aúúú...

 -Nahát, Clara elindult szívem. Az apukája nem fog ott lenni a születésénél, de minden rendben lesz, ne aggódj.

 - Apu?! APU! Csak álmodtam...

 -Ó, már fél hét van. Anya nem is hozta be a kicsiket. Remélem, örültek a csomagoknak.

 Ahogy próbál felülni, megint jön a fájdalom. 

 - Jajj... Ez mégsem álom volt... De lehet, hogy csak jósló fájások.

Elora fájdalmai nem múltak el, így a nappaliban már kész menetrenddel fogadta az anyját.

-Szia kicsim, hogy vagy? 
-Ami azt illeti, szerintem ma meglesz a baba. 
-Tessék?
- Anya, ne pánikolj, ülj le.

 - Szóval, először is, hívjuk fel a lányokat, hátha ráér valamelyikük, akár éjszakára is. A dadusok ismerik őket, elhozhatják a kicsiket.

 -Rendben, és most hogy vagy?
- Húsz perc. Nincs okunk sietni. 
- Oké, hozom a telefont. 

 A készülék ebben a pillanatban csörögni kezdett.

 - Micsoda időzítés!

 Piper nem sokkal később meglepett arccal jött vissza, és lánya felé nyújtotta a készüléket

 - Gil az, veled akar beszélni.

- Szia Gil!  
- Elora? Nem tudom hogyan kezdjem... Ülj le kérlek!
- Mi a baj Gil?- hirtelen ideges lett. Miért üljön le?!
- Megtaltuk Leslie-t... 
- Ez igaz? Mikor érkeztek haza? Áh... - Újabb fájás... Ennek is pont most...

- Elora? Valami baj van?
- Csak a baba belerúgott a májamba. De mond tovább! - Mindent hallani akart, hiszen hónapok óta erre várt!
- Elora, van egy kis gond, de ne ijedj meg! Leslie amnéziás.

- Gil... Ezt nem hiszem el!
- Nyugodj meg! Teljesen egészséges, de valószínűleg megtámadták nyáron ezért nem emlékszik ránk. Megyünk haza holnap.
- Rendben Gil, de most azt hiszem leteszem. Meg kell emésztenem a történteket. Holnap várlak titeket. 

Gyorsan kinyomta a telefont, miközben végre nem kellett uralkodnia a hangján, és nyögött egy jó nagyot.

-Mi történt? - érdeklődött izgatottan Piper.

- Apának igaza volt...

- Miről beszélsz, kislányom?!

-Apával álmodtam az éjjel, és azt mondta, Leslie nem ér haza, mire Clara megszületik. Valahogy felkeveredett Gilbertékhez, és nem emlékszik semmire. Holnap érkeznek.

- Azt mondtad, várod őket. 

- Nem mondhattam, hogy épp szülök! Hívnád a lányokat? 

Piper elvette a telefont, és tárcsázott.

Folyt. Köv.