Dec. 17

Elora nem akarta egyedül elengedni Leslie-t, egyrészt tartott attól, hogy megint elvész, másrészt pedig azt sem tudta, hova kell mennie. Allan-hez fordult segítségért,aki örömmel eljött érte kocsival. Az indulás reggelén Leslie elég feszült volt.
- Olyan rossz előérzetem van. - Morogta a bajsza alá.
-Próbálj kicsit megnyugodni. Talán Daniel majd kitalál valamit. Vedd fel a kabátod, Allan mindjárt itt lesz. - Válaszolt Gilbert.

 Alig öltözött fel, már meg is érkezett Allan és Elora. 

- Helló! Na, indulhatunk? Remélem, elég korán jöttem!

 - Igen, kész vagyok. 

 - Sok sikert! - Búcsúzott Elora, és egy pillanatig töprengett, meg merje-e tenni, amit szeretne.

 Végül csak megsimogatta Leslie arcát, aki Allennel együtt elindult a kocsihoz.

 - Sziasztok! - búcsúzott, és ahogy vissza nézett olyan érzése volt, mintha ezt egyszer már átélte volna. 

 Nem is tudott Allan fecsegésére figyelni, aki igyekezett kifelé terelgetni, hisz járó motorral hagyta az út szélén a Volvót...

Folyt. Köv.

A hívás...

Nem sokkal később Elora a vendégfogadó szobába megy, hogy felhívja Danielt.

 "Remélem, nem műt éppen..."  - gondolja.
Megcsörren a telefon, Daniel meg sem nézi ki keresi, csak felkapja és beleszól: -Mondjad Szívem! Mit akarsz?

- Szia Daniel, Elora vagyok, és szeretnék tőled egy nagy szívességet kérni!

- Szia! Ne haragudj! Azt hittem Léna hív. Fodrásznál van és én vigyázok Lénire. Miben tudok segíteni?

-Semmi baj, gondoltam, hogy ő hív leghamarabb a mobilodon. Az a helyzet, hogy szeretném, ha Te is átnéznéd Leslie kórházi leleteit. Nem hagy nyugodni a dolog, hogy ha minden oké, mégis miért nem emlékszik? Miért nem hatott a hipnózisos terápia? Átküldeném a papírjait. Lenne erre egy kis időd?

-Persze, küld át. Ha tudok segítek. Megkaptátok a CT felvételeket is, vagy az a kezelőorvosától elkérjem?

- Itt van minden. Szkennljem, vagy faxoljam?

-Szkennelheted. Cd-n van a felvétel?

-Nem, csak papírok vannak...

-Akkor add meg a kezelőorvosa nevét, telefonszám, majd elkérem tőle a felvételt. Tudod, az alapján tudok bármit is mondani.

- Daniel, itt csak MR papírok vannak. Se Cd, se más.

-Az nem elég.

- Most mi legyen?

-Miért nem csináltak CT-t?

- Hát ezt jótól kérdezed, én tervező grafikus vagyok, nem agysebész!

-Kérek neki egy időpontot a klinikán. Csomagoljon! Várjuk szeretettel.

- Így megoldódott a nagy talány, hogy fogjuk dugdosni a gyerekek elől.

-Akkor beszéld meg Leslie-vel és amilyen hamar csak tud, utazzon.

- Rendben! Majd szólunk, mikor útra kel! Puszilom Léánáékat! Köszi, és szia!

-Átadom! Puszi!

Ahogy leteszi a telefont, máris indulna a kis házba, csakhogy Leslie épp ekkor érkezik.

 - Öhm.. Szia!  Beszélhetnénk? -kezdi kissé idegesen. Elora kicsit bepánikol, hisz ha ide jött, az jelent valamit.
- Persze, üljünk le. 

Leslie közelebb húzza az egyik fotelt.

 -Hát, gondolkoztam azon amit mondtál. És szeretnék megtenni mindent annak érdekében, hogy rendbe jöjjenek a dolgaink.
- Ennek igazán örülök! Nos, beszéltem egy családi jó barátunkkal, aki nagyszerű agysebész. És szeretne megnézni.

 - Ezt mit jelent?
- Hát, ő is akar vizsgálatot csinálni, aztán majd meglátjuk. Hátha elsiklottak valami felett. Meg, amíg nem tudták, ki vagy, nos azzal sem voltak tisztában, milyen egészség biztosításod van, ezért kihagyhattak egy két költséges, vagy várólistás beavatkozást.

- Nézd, bármit megtennék, hogy visszakapjam az emlékeimet! 

 - Őszintén remélem, ez hamarosan megtörténik, mert... Nagyon hiányzol. Olyan fura itt így ülni.

 - Most minden reményem Danielben van. Viszont ha nem sikerül, mi lesz?

 - Mi lenne? Van három gyerekünk. Udvarolni fogok, és elveszlek megint feleségül, hogy emlékezzek rá! Rendben?

 Elora elnevette magát. Most olyan volt, mintha a régi Leslie-t hallotta volna

- Rendben! - válaszolta, és megsimogatta a férje arcát.

Dec.15

A nagy és a vendégházban tetőfokára hág a hangulat. Nick az öccsét kapja el...

 -Mi a fenét gondolsz? Leállsz smúzolni a ház asszonyával? Te idióta, a férjét döntötte le Hógolyó! Még jó, hogy nem lett komolyabb gond!
- Nyugi bátyó! Hiszen tudod, hogy nem gondoltam komolyan!

 - Annak idején a nejeddel sem kezdtem ki, most se hajtottam rá a barátnődre, és Elorának is csak azt mondtam, ami tény! Arról nem tehetek, hogy a férje nem tetszik!

 - Nézd... Évek óta nem találkoztunk. És, rendben, lehet hogy akkoriban túlreagáltam a dolgot, de akkor még sok mindent nem tudtam... Csak arra kérlek, hogy Eloráról szállj le! Neki nagyon sok mindent köszönhetek, és nem szeretném elveszteni a bizalmát. Piper meg nem a barátnőm.
- Még nem... Na jó, ígérem, jó fiú leszek.

A szoba másik felében  szintén komoly beszélgetés folyik.

 -A mai után úgy döntöttem, inkább felköltözöm a házba. Találkozom a gyerekekkel, lesz ami lesz.
- Rendben, és ne feledd, mind a családod tagjai vagyunk, és azt szeretnénk, ha boldogok lennétek.

A nagy házban is próbálna megoldást keresni a helyzetre. Elora a gyerekekért ment az oviba, így a nagyik vigyáznak Clarára.

 - Annyira aggódom! Hiába próbáltam türelemre inteni a lányomat, mintha csak a falnak beszélnék...
- Hát, ez nem egy egyszerű állapot, az biztos. Szegény Leslie is eléggé össze lehet zavarodva

 - És ha véletlen összefut a kicsikkel?
- Na igen, szerintem ezt nem vették számításba.

 - És Nick? hogy vagytok ti ketten?
- Öh.. Hát, most van más gondom is, mint vele foglalkozni...
- Gil szerint nem kellene ennyit tökölnie.

 Piper felnevet zavarában.
- Azt hiszem, tapasztalatból mondja.

 - Hát lehet. 
-Örülök, hogy itt vagytok. Sokkal jobb így, meg lehet beszélni a gondokat mással.

 - Én  is örülök, de hiányoznak a lányok. 
-Ismerős... A családom szerte-szét a világban. 

Hazaér Elora.
- Sziasztok! Mi ez a nagy búskomorság?!

 - Hát, a családról volt szó...

- Jajj, anya, ne már.
 - Nem muszáj itt velünk lenned mindig! Danáék és Emmáék is szívesen lennének veled! 

- Lehet, de nem csak erről van szó. Azt szeretném, ha Leslie-vel kapcsolatban nyugodtabb lenne a helyzet.
- Na tök jó. Azt hittem, egyszer ezt már átbeszéltük

 - Miután rárontottál, és sarokba szorítottad, nem hiszem, hogy azt vetted ki a szavaimból, amit mondani szándékoztam.
- Anya. Azt mondtad, ha találkozna a gyerekekkel, jót tenne mindenkinek.
- Ne haragudj, de ő azt mondta Gilnek, hogy vagy feljön, vagy induljon vissza velünk Pestre - vetette közbe Raquelle.

 - Akkor, mi legyen? Hazaviszitek? Mert ezt én nem bírom tovább. Itt van, a nyakába ugranék, ölelném-csókolnám, ő meg néz rám, mint egy vad idegen. El tudjátok képzelni?! Alig vártam hogy velem legyen, és... Hát hagyjuk inkább...

 - Te mit szeretnél?
- Sokat gondolkoztam. Azt hiszem, elküldöm a leleteit Danielnek, ő mégis csak egy szuper  doki, hátha tud valami okosat mondani.

- Jó ötlet, több szem többet lát.
- Később felhívom, egyáltalán van-e erre ideje. Most megyek, és ellenőrzöm a karácsonyi listát...

Folyt. Köv.

Kevin megérkezik

Másnap igen fagyos a hangulat a kis házban. Elora a bébit teszi tisztába, Leslie díszít, Piper meg izgul, hiszen Nick-et és az öccsét várják.

 -Nemsoká itt lesznek, jaj, annyira izgulok! - mondja vagy huszadszor Piper.

- Befutottak! - közli Leslie, aki az ablakot díszíti, és a rózsaszín autó láttán megvonja a vállát.

 Elora közben a kicsit próbálja elaltatni.

 Az ajtó kivágódik, és egy hatalmas kutya ront be rajta, ledöntve Leslie-t a lábáról.
- Helló! Merre van a ház úrnője? - Lép be Kevin jókedvűen.
- Szedjétek le rólam ezt a dögöt! - nyög Lelise a lelkes jószág alól.

 Piper kuncog, és a szoba túlsó felébe int.

 Kevin átlép a tiltakozó Leslie-n, és szemben találja magát Elorával.
- Hű, a mindenit, az öcsém nem mondta, hogy itt találom a föld legszebb nőjét! Elfogadod ezt a pár szál kórót? Ha felkészülhetek, valami sokkal inkább hozzád illőt kerestem volna. Mondjuk Orchideát, vagy ilyesmit.

 Elora se köpni-se nyelni nem tud, végül átveszi a virágot, egy szerény helló kíséretében. 

Clara megint nyöszörögni kezd, Kevin odalép hozzá, és énekel neki egy kicsit,mire a baba rögtön bealszik.

 - Nahát, ilyet nem is láttam! -ámuldozik Elora, mire Kevin rávillantja legszebb mosolyát. 
- Állítólag értek a nők nyelvén.
Eközben belép persze Nick is.

 - Nahát, Nick! Nagyon jól áll az új frizurád! -képed el Piper. 
- Hát, elég szokatlan ez a rövidre nyírt haj, de Kevin nem ismert volna meg ennyi év után. Ezt.. neked hoztam.

Nagy nehezen átadja a virágot, miközben láthatóan  van valami a levegőben.

 - Nem szedné le rólam valaki ezt a kutyát?! - jut el hozzájuk Leslie hangja.
- A francba, Hógolyó! Lábhoz!

Hógolyó engedelmesen Nick lábához ül, Leslie meg feláll, és döbbenten nézi, ahogy Kevin pofátlanul udvarol a felségének.

 "Ezt nem hagyhatom annyiban!" -Gondolja, miközben majd szétveti a féltékenység.

 Folyt. Köv.