2022. június 19., vasárnap

2022 - Visszatérés

 Kedves Barátok!


 Négy év nagyon hosszú idő az életünkben, Az igazat bevallva, majdnem az ötödik felében vagyunk. Kedvenc családunkkal nagyon sok minden történt ez idő alatt, és emiatt ha megengeditek, bele csapunk a sztori közepébe, mert ez a legegyszerűbb, utána pedig szépen folyamatosan lesznek a korábbi évekre visszaemlékezések. Remélem, a következő évek mindenki történetében kedvezően alakulnak, és véget értek a borús időszakok. Naprakész bejegyzéseket az instagramon találtok, kövessetek ott is!


Látogatás

Hosszú évek után Sheperdék végre újra személyesen tudtak találkozni a Petrov családdal, mitagadás, volt bőven téma, annak ellenére, hogy tartják a kapcsolatot az internet segítségével.




A gyerekek gyorsan eliramodtak a szélrózsa minden irányába, a szülők pedig megvitatták a szokásos kérdéseket, majd Léna és Elora felmentek egy csésze teával Petrovék halójába.


Daniel alig várta ezt a pillanatot, mert nem lehetett nem észre venni, Leslie mennyire megizmosodott, mióta nem találkoztak.

- Les, ne haragudj, hogy megkérdezem, de ugye nem szedsz valamit? 

 Leslie jót nevetett, és igyekezett megnyugtatni barátját.

- Dani, nyugi, semmit! Az a helyzet, hogy mióta Elli kitalálta ezt a boltosdit, és nem hajlandó nagyon senkit bevenni, én viszem a háztartást és a gyerekeket. Nem mintha panaszkodnék, tényleg, nagyon jó, mert sokkal közvetlenebb a kapcsolatom a gyerkőcökkel, például Clarát és Adamet csak felkapom, aztán viszem őket. Nagyon élvezik, engem meg jó kondiban tart. Akarod látni? CLARA! ADAM! - kiáltotta el magát, és ahogy a két kicsi hozzá rohant, felkapta őket.

- Látod, semmi extra. Naponta 50-100 ismétlés, és ennyi. Próbáld ki a lányokkal te is.

Daniel elgondolkozott, mit szólna hozzá Léni és Nilka, ha így emelgetné és cipené őket.

Eközben fent:


- Szóval gyakorlatilag minden energiád leszívja az üzlet?- kérdezte Léna, miután leültek.

- Igen, és emellett ott van még a baba kérdés is...

- Hogyhogy kérdés? 

- Gondolkozom rajta, hogy tényleg vállalni akarjuk az ötödiket? Most is Leslie foglalkozik a gyerekekkel, és gyakorlatilag még el se indult a bolt.

- Miért nem fogadsz fel segítséget? 

- Nem akarok idegeneket a vállalkozásomba. Miss Ellával a találkozás... Hát maradjunk annyiban, hogy a tanácsai nem az én portfoliómhoz valók.

- Esetleg kiszervezhetnél pár apróságot családon belül. Mi van az unokahúgoddal? Gwen a kislánya mellett szerintem vállalna például termékfotózást...

Nem vették észre, hogy Nilka halotta őket, miközben Adorján szobájából a sajtjába tartott.  
                      
- Lana, mit szólsz a kistesódhoz? -kérdezte lelkesen.
- Melyikre gondolsz?
- Aki most fog születni! - Alanna döbbent arccal bámult Lénire. 
- Miről beszélsz?!
- Anyáék most beszélgetnek erről fent. 
Lanának több se kellett, felpattant, és már rohant is a szüleihez.

                       
Elora és Léna közben kitelepedett a nappaliba, így az anyja lett az első számú célpont  dühének.
                   
- Anya! Hogyhogy nektek lehet gyereketek, de kiskutyát meg nem kaphatunk?! Ez nem igazságos! Annyiszor kértük Damiennel! Nem akarunk kistesót, nem azért tanultunk ennyit a suliban, hanem hogy a kiskutyát engedjetek! Amúgy is apa van velünk egész nap, én nem akarok kisbabát pesztrálni! 
A konyhában Leslie felkapta fejét a kiabálásra, és átment a nappaliba.
              
- Na, ha lesz kiskutya, befejezed ezt a hisztit? Szerintem anya nem érdemli meg, hogy így beszélj vele! 
- Tényleg lesz? megígéred?
-Persze! 
                       
Elora meg se tudott szólalni. Alanna elhagyta a szobát, Leslie pedig Elorához lépett, és megsimogatta a vállát.
- Ezt nem így terveztem - sóhajtotta az asszony.
- Nyugi. minden rendben lesz.
- Akkor megtartjátok a babát? - csatlakozott Daniel. 
- Ezek után? -kérdezte Elora
-Hát persze! - vágta rá Leslie.

                      
    - Dam, apa megígérte, hogy lesz kiskutyánk.

- Wow, hogy sikerült elintézned? Amúgy mindegy! Pacsi, szuper vagy!
                     
                               
                       
A kedélyek lecsillapodása és a kiadós ebéd után a lányok mesekönyvet olvasgattak, a kicsik pedig elvonultak vonatozni






A látogatás végeztével mindenki többnyire elégedetten és boldogan búcsúzott, nagy örömmel gondolva arra, milyen jó lesz, ha mostantól rendszeresen tudnak majd találkozni.

                          
Ami a sztoriból kimaradt:         



-Damien, elmondom anyának, hogy sütit eszel ebéd előtt!

- Ne legyél már ilyen árulkodós!